Paraszolvencia

Több cikket is olvastam a napokban a hálapénzrendszeréről, és arról, hogy miért nehéz megszüntetni.

Hát azért, mert az emberek birkák.

Kifizetnek egy csomó pénzt vaktában fű alatt, hátha jobb lesz, aztán panaszkodnak a rossz ellátás miatt, amiért hivatalosan egyébként szinte semmit nem fizettek.

Ha azt a pénzt, amit hálapénzkét fizetnek az orvosoknak, egy magánorvosnál költenék el, ellenőrizhető, visszakövethető körülmények között, jobb ellátást kapnának, mint az állami kórházban, miközben az állami intézmények terhelése is csökkenne, és az is normális ellátást kapna, akinek nincs pénze. Mindenki boldog lenne.

Ebben már megint mi olyan kurva nehéz?

Ezek a mai fiatalok

Gondoljatok bele ebbe:
A szüleink és a nagyszüleink egy olyan világban születtek és nőttek föl, ahol a jómodor felesleges urizálásnak számított, az illem a burzsujok és dzsentrik világát idézte, a tisztelettel pedig nem az arra érdemesnek tartoztak, hanem annak, aki megfelelő embereket ismert.
Ne csodálkozzatok hát, ha amikor a sorban egy öregnéni elétek tolakszik, azzal indokolja, hogy ő egy belügyes özvegye. Ez az ő kultúrájában erény.
Azt se felejtsétek el azonban, hogy mi vagyunk az első generáció, akik eldönthetik, mi alapján adják a tiszteletüket másoknak. Akik dönthetnek az értékrendjükről. Akik dönthetnek úgy, hogy a jómodor erény. Akik nem csak a látszat és a jelszavak szintjén tehetnek azért, hogy a világ egy szép és rendes hely legyen.
Mindezt mérlegelve az én döntésem az, hogy aki a régi világ értékrendje szerint viselkedik az Új Világban, az nem rendelkezik az alkalmazkodás erényével, ezért pusztulnia kell.

Tétel: Az emberi faj megérett a pusztulásra.

Bizonyítás:
A következő mondat hagyta el egy munkatársam száját percekkel ezelőtt:
"Te miért tanulsz még mindig nyelveket, ha már van egy nyelvvizsgád? "
Q.E.D.

Énekelj csak

A munkahelyemen tényleg nagyon (értsd: NAGYON) sok szabadidőnk van, megesik, hogy egy teljes óráig nincs hívás (mondjuk máskor meg nyolc óra alatt fél perc egészségügyi szünet sincs, szóval annyira nem laza hely, de ez a történet szempontjából mindegy), és ezeket az üresjáratokat mindenki máshogy tölti. Én vagy tanulással, alkotással (szabásminták vagy egyéb tervek készítésével, illetve blog-, vers- és újságírással) vagy olvasással. Ezek mind-mind felfrissítik a szellemet, és tágítják a világot, amelyben élek.
Ezek után, azt hiszem, jogosan nézem le azt a munkatársnőmet, aki vagy fennhangon énekel valami hipszter világzenét, vagy nyafog, hogy milyen szar az élete, és szeretne elköltözni Angliába.
Te némber, ha itt nem tudsz olyan világot teremteni, ahol jól érzed magad, ahol gyarapodsz és fejlődsz, azt hiszed, máshol menni fog?
Sebaj, legalább énekelni tudsz. Ez gályarabként nagy előny ám.

A gyengébbek kedvéért

Amíg a munkatársaim azon nyavalyognak, milyen unalmas hely ez, és azért itt kötöttek ki negyvenéves korukra, mert szar az iskolarendszer, én a valóban jelentős mennyiségű holtidőt nyelvtanulással töltöm.
Konbanwa, Aniko desu, nijuuni sai desu. Most ajánlottak egy előléptetést. Egy hónapja vagyok itt.
Na, ki a hülye?

Hogyan bűvölj el egy INTJ csajt

Egy mondat, négy szó, és bármelyik INTJ csaj a tiéd.
Egészen pontosan több ilyen mondat is van, például a "nem akarsz sakkozni velem", de épp most hallottam egy munkatársamat, ahogy a következőt mondta:
"Mostanában sokat olvasok Machiavelli-t."
Azt hiszem, jól ki fogunk jönni.

Éljen szeptember elseje

A következő beszélgetést kaptam el ma a trolin. (Ha nem tudsz angolul, vagy nem értesz legalább a google fordítójához, érezd magad száműzve a birodalmamból!)
"I was a pharmacy student back home, I want tokeep on studying. My little brother's school was closed because the war. Hope he can learn again" (sic! Igen, a szírek sem beszélnek tökéletesen angolul.)

És hogy mit gondol egy Nietzsche-n nevelkedett, előítéletes, opportunista diktátorpalánta (én) a menekültekről? Íme:
Akiben adott körülmények között olyan erős az életbenmaradás ösztöne, hogy maga mögött képes hagyni a hazáját, a kultúráját, az életét, az erős.
Aki akkor sem emeli fel a seggét, amikor a jövőjét veszik el (vagy a magánnyugdíjpénztárát), az gyenge.
Aki fegyverropogás közepette is tanunli akar, az erős.
Aki szeptember elsején azért nyafog, mert olyan lehetőséget kap, amit csak a bolygó minden ötödik gyereke, az gyenge.
Az erő felelősséggel tartozik az alattvalóiért.
Az erőszak viszont a gyengeség végső menedéke.

Az én birodalmamban gyengéknek nincs helye.

Megért és nyomorba dönt

Gyakran kapok fejmosást vagy megrovó pillantásokat, amikor az emberekről az eredményeik alapján alkotok véleményt, pedig szerintem ez az egyetlen hasznos és igazolható előítélet. Elvégre joggal, logikusan feltételezhetem akár látatlanban is, hogy aki gazdasági vezető, az ért a pénzhez, érdekli a gazdaság és szorgalmas, nem? Egyszerű dedukció.
Mégis sokszor hallom válaszként, hogy miért, a gyári munkás nem szorgalmas? A takarítónő nem értelmes? A hajléktalan nem is ember? Meg kell értenünk mindenkit, nem tudhatjuk, milyen élet áll mögötte, béke, szeretet, stb.

Na nemár. Ez a felfogás, még ha néha véletlenül fedi is az igazságot, hihetetlenül káros.
Képzelj el egy gyermeket. Az agya friss és fogékony, egy humán startup - ha azt erősíted benne, hogy bármikor kihullhat a lába alól a talaj, bármikor szerencsétlen helyzetbe kerülhet, bármennyit tanul, dolgozik és küzd, mit fog gondolni?
Elveszti a motivációt. Azt fogja gondolni, hogy ha a nyomor szerencse dolga, akkor a siker is csak a szerencsén múlik - ergo minek tanuljon, ha úgyis csak a kvantumbizonytalanságon múlik a jövője, minek küzdjön, minek tartson ki. És ez rettenetes. A megértés, a szeretet és a megbocsátás zászlaja alatt generációk agyába véssük bele, hogy nem lehetnek urai a sorsuknak.

A balszerense nem az áldozaton múlik, de az igen, hogy feláll-e, ha padlóra kerül. Igen, van olyan, hogy valaki gyárba kényszerül dolgozni, de ha évtizedekig nem képes kijutni onnan, nem hibáztathat senkit, önmagán kívül. (Ugye, anyóspajtás?)

Nem érdekel, ki vagy, ki szült erre a világra, milyen a bőröd színe, mit hiszel vagy mit hordasz, mert én csak a tetteid alapján ítéllek meg. Ha pedig a tetteid alapjan egy senki vagy, nem hatsz meg, ha azt mondod, hogy nem ismerem a történetedet.
Tényleg nem ismerem. De nem is érdekel egy senki élete.

Olyan izgalmas!

Karrierem során most először van olyan főnököm, aki az az igazi kemény szadista. Eddig mindet kenyérre tudtam kenni a tudásommal vagy egy dekoltázsvillantással (nem bánok semmit, a cél a lényeg), de őt nem. Vele tényleg küzdeni kell majd. Ha ebből én kerülök ki győztesen, szintet lépek a Gonosz Zseni hierarchiában.

A nyelvtanulás veszélyei

Jelenleg a munkám miatt egész nap angolul beszélek. Ráadásul amikor nyelvet tanulok, az álmaim egyes részei rendszerint az adott nyelven folynak. Persze közben magyarul is beszélek épp eleget, olvasok németül, és mivel gyakran megfordulok a Keletinél, arab is szivárog be a tudatalattimba bőven.
Az álmaim olyanok, mint a Bábeli nyelvzavar.

Elmaradás

Tudod, hogy ideje elmenni a Gonosz Zseni Klub üdülőjébe pár napra, amikor az autodidakta marketing és a japán órád között elalszol, és arra kelsz, hogy nemcsak fél órás csúszás van a napirendedben, de miközben aludtál, a macska meghódította és Cirmiföldi Népköztársasággá nyilvánította a japánfüzetedet.
Ugyanitt sereget toborzok a füzet visszafoglalására indított hadjáratra. Kamikázékat is szívesen látok.

Juhtubizmus

Ezennel visszavonom a Gonosz Zseni Klub (továbbiakban GZsK) tagságát, az ezzel járó előnyöket és a marketingdiplomáját mindazon lecsúszott, inkompetens reklámszakembereknek, akik az öt másodperc után továbbléptethető Youtube-spotokat úgy alkotják meg, hogy az első öt másodperc után nem nyilvánvaló, ki és mit akar nekem eladni. John H. Patterson elsírná magát, ha látná ezt.

A világnak több hozzám hasonló emberre van szüksége

No, nem gonosz zsenikre gondolok, abból így is túltermelés van. Más tekintetben.
Több olyan ember kéne a világra, aki rendszeresen mosakszik. Vagy legalább gyakrabban, mint havi egy.
Vagy legalább aki ennek nem felel meg, azt ne engedjék emberek közelébe. Vagy legalább a nem-nyitható-ablakú villamosra ne!

Ma újfent megoldottam a világ egy nagy problémáját

Nem ez az első eset, hogy világmegváltó ötletem támad arról, hogyan lehetne csökkenteni a károkat, amit az emberek pusztító idiotizmusa okoz, de eddig ez a legjobb.
1, Azért népszerű az amúgy hatástalan és indokolatlanul drága homeopátia, mert az embereknek olyasmit ad, amit a leterhelt állami orvostól nem kapnak meg: a gyógyító teljes figyelmét.
2, A magyar egészségügy azért leterhelt, mert az öregek nem gyógyulni, hanem szocializálódni járnak az orvoshoz, azért, hogy kimozduljanak otthonról, találkozhassanak egymással, és hogy legyen egy ember, aki átlag harminc másodpercig velük foglalkozik.
Konklúzió, Ha fognánk az öregeket, és elküldenénk őket a homeopatákhoz, akkor ők is boldogok lennének, és a fogamzásgátló kiváltásakor nekem sem kéne három órát lehúzni a váróban szerveződött ad-hoc nyugdíjasklubban.

Miért csinálom ezt

Mintha tartoznék nektek bármiféle magyarázattal, hogy miért írok blogot!
De megengedem, hogy megismerjétek az indítékaimat.
Pusztán rémesen nyomaszt, hogy a környezetem töketlensége felett érzett kínt nem oszthatom meg a környezetemmel, mert gonosznak néznének.
Ezt kikérem magamnak. Csak azért, mert gonosz zseni vagyok, és talán két ember van az egész univerzumban, akinek ne harapnám át a torkát, ha kell (képletesen persze, az emberi bőr undorító, nincs olyan szituáció, hogy hozzáérjek valakihez), még nem leszek gonosz. Csak...
...opportunista.
Szóval a kis dühöngéseimet megosztom itt. Úgyse olvassa senki, és úgyse lehet a személyemhez kötni. Tökéletes.