A munkahelyemen tényleg nagyon (értsd: NAGYON) sok szabadidőnk van, megesik, hogy egy teljes óráig nincs hívás (mondjuk máskor meg nyolc óra alatt fél perc egészségügyi szünet sincs, szóval annyira nem laza hely, de ez a történet szempontjából mindegy), és ezeket az üresjáratokat mindenki máshogy tölti. Én vagy tanulással, alkotással (szabásminták vagy egyéb tervek készítésével, illetve blog-, vers- és újságírással) vagy olvasással. Ezek mind-mind felfrissítik a szellemet, és tágítják a világot, amelyben élek.
Ezek után, azt hiszem, jogosan nézem le azt a munkatársnőmet, aki vagy fennhangon énekel valami hipszter világzenét, vagy nyafog, hogy milyen szar az élete, és szeretne elköltözni Angliába.
Te némber, ha itt nem tudsz olyan világot teremteni, ahol jól érzed magad, ahol gyarapodsz és fejlődsz, azt hiszed, máshol menni fog?
Sebaj, legalább énekelni tudsz. Ez gályarabként nagy előny ám.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése